netsz@r.comGY.I.K  MÉDIAAJÁNLAT   FÓRUM  

A hangya egész nyáron szorgalmasan gyűjtögette az elemózsiát, míg a léha tücsök – mindig is az élet naposabb oldalát kereste az ebadta, holott a borús a szebb! – egyre csak muzsikált.

Megjöttek a fagyok, leesett a hó és a hangya jóllakva bár, de szerfelett unatkozott. Üzent hát a tücsöknek: jöjjön, játsszon neki némi elemózsiáért. Ám a tücsök nem jött.

Azon a télen a hörcsögnél muzsikált…

Szindbád, a nagy hajós, többször átszelte Mese-óceánt, Történet-tengert, egyszóval volt mit mesélnie. Talán még ma is a hullámokon hajózna, ha orvosa – akihez egy könnyebb nátha miatt fordult -, nem közli: krónikus víziszonyban és akut tengeri betegségben szenved.

És ekkor eszébe jutott: nem is tud úszni.

A vasorrú bába már két hete hízlalta Jancsit és Juliskát.

- Finom vacsora lesz belőlük – gondolta.

Aztán kezébe került egy könyv a kannibálokról. Elszégyellte magát, és elengedte a gyerekeket. Kínjában rákapott az édességre. Már a mézeskalács ház padlását ropogtatta, amikor váratlanul meghalt.

…Cukorbeteg volt.