Fent egy budapesti napsütötte réten,
Együtt éldegélt két meleg ifjú régen,
S mivel pénz hiányát érezték meg éppen,
Imádkoztak egy csillaghoz az égen.
Ám derűs napra ébredt SP a kis szittya,
A wc ülőkéjét sebtiben felnyitva,
Egy barna folt, mely nem volt soha ritka,
Ott tátongott, mint Fluor Tomi titka.
Gondolkodni kezdtek, vajon lehet ebből élni?
A fekália megvan, soha nem kellett még kérni.
Csóró gyerek vagyok ettől nem fogok én félni,
Adjuk el kilóra csak le kell előbb mérni.
De Fluor Tomi hallgat nem lesz ez elkelve,
Amit kitermelt az ő álnok belső szerve,
Borítással együtt és egy jó reklámmal menne,
És dől majd a lovetta biztos lehetsz benne.
A kis satnya SP szeme nyomban fel is csillant,
Sötét fejében végre egy kicsi fény megvillant,
S miközben végterméke szaga az orra előtt illant,
Boci szemeivel Tomikára pillant.
Hogy lehetne ebből a magyaroknál sláger,
A Kiszel Tünci, Győzi de még Black Pákó is ráver,
De Tomi csak bólintott, én vagyok a májer,
Nagyobbak leszünk mint Öcsike a Payer.
Dobták is Cd-re és a kiadóhoz vitték,
Nagyobb siker lett, mint azt valaha is hitték,
Hogy tehetségesek, ahhoz nem kell bizonyíték,
Mert az év felfedezettjének SP-t beidézték.
Fluor Tomi melle dagadt, mint a tészta,
Ego-ja is megnőtt, mint egy kihúzható létra,
Így esett meg, hogy a két kis majom céda,
Boldogan élhetnek, ha szarnak egyet néha.
megosztom